Mindenkit bevezetnék egy kicsit a gúny gyönyörűen korcs világában. Hogy miért? Mert sokan találkoznak vele nap mint nap és érdekes kérdéseket tartalmaznak. De, hogy ne szaladjunk annyira előre, kezdeném a legelején. A gúny számomra az egyik legvisszataszítóbb emberi cselekedet (értve ezalatt a testi és a hangi formáját) a világon. Legalábbis az egyik. Velem is mindennap megtörténik és elég fájó ez egy olyan ember számára pláne, akit amúgy is sok kisebb szomorúság is sújt. Valaki aki önbizalom hiányos, -ahogyan én is- annak a kisebb-nagyobb gúnyok jelenthetik a belső világvégét, a totális lelki összedőlést. Én sem vagyok egy helyes fiú, nincs Adonis testem. Nem kaptam meg az élettől azt, amit sokan mások. Nem fogok megváltozni azért, hogy megússzam a gúnyt, hiszen, akkor a saját testemben nem érezném jól magam. Én szeretem azt, amilyen vagyok és nem váltanék semmi pénzért. De ezt mások kihasználják..sőt.. Sokan nem gondolnak, abba bele, hogy ezzel mennyire, de mennyire beletipornak mások lelkébe, és ők még jót nevetnek az egészen. Tudom, hogy vicc. De a vicceknek is van sértő és fájó oldala és sajnos a gúny, az olcsó humor közé tartozik. Az ember lelkivilága a legnagyobb kincs, és ha ez pusztulóba van, akkor az ember se lesz az aki szeretne lenni, mert nem tud. Nincs meg az az energia és önbizalom, ami kiemelhetné a sárból, és önmagát tudná adni. Én is ilyen vagyok. Szívesen megmutatnám mire vagyok képes, nagyon sok olyan dologra vágyom, amit félek megtenni. Csak még több gúny áldozata lennék. És nagyon szar érzés, hogy más emberek szemétsége miatt gyötrődöm a saját kis világomban. Engem ne nézzenek le olyanok, akik nem ismernek és nem tudják kivagyok. Szóval ennyi lenne a gúnyról. Nem lehet ellene mit csinálni, csak pusztít..pont ott, ahol nem kéne.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése